Jelen pillanatban, amikor itt ülök annak tudatában, hogy elmulasztottam a lehető legjobb pasit a M-ban, holott meg akart csókolni, és hogy L vagy idióta szűzkurvának tart, vagy barátságunkra tekintettel elnézően rálegyint, hogy érti a fene, tulajdonképpen feltűnően jól vagyok. Ha most rákérdezne valaki, hogy legyen-e olyan ez a nyár, ez az év, mint a tavalyi volt, azt mondanám, inkább ne. Az a sok faszság, a lányok, a felesleges flörtök felesleges férfiakkal, V és D, az egész, amire azt mondtam volna ezelőtt még 1 hónappal is, hogy jöjjön a replay, elvesztették a súlyúkat. A kapcsolatom M-val például, nem is a balhék voltak a legrosszabbak, hanem, hogy folyamatosan azon gondolkodtam, hol a hiba, mit kellene tennem, hogy hasonlítson az az egész két érett ember harmonikus szövetségére, hogy 0-24-es ügyelet volt az egész a kis privát pszichiátriámon és folyamatos kudarc, szembesülés azzal, hogy nem vagyok intelligens, tudatos ember. Mert a veszekedés, mint kommunikációs kísérlet csak akkor lehet elfogadható, ha havonta egyszer előjáték egy igazán nagy dugáshoz. Mennyire romboló volt az is, amit M-val csináltam, hogy nem tartottuk meg a szükségszerű távolságot, beszippantott minket a másik gravitációs mezője, és csak néztünk, mint a halacskák a szatyorban, mért nem marad bennünk semmi kézzel fogható, egyensúlyban tartható anyag meg gondolat. V az instant férfi, talán még az volt a legtermészetesebb, az a két-háromheti kölcsönös birtokháborítás. Az ilyen kis kalandok, vadidegenekkel, nem mennek, nem azért, mintha jó lennék, csak valószínű, hogy az se lenne igazán jó, meg se kívánnám igazán, hát akkor minek.
Ilyenekre nincs szükségem többé. Ezentúl inkább csak igyunk. (V, ő esetleg, erre alszom egyet.)
Annyi minden egyszerűen azért volt, mert B anno kijavított 14 éves koromban, hogy nem, te nem vagy még nő, te lány vagy, mert R azt mondta, hogy az enyémnél kisebb melleket szeretni, hogy nem a szépségemért szeretett belém, ez tény, és hogy ha elhagyna, másnak nem kellenék. Meg mert V általánosban azt mondta, amikor először kihúztam a szemem, hogy na, így egészen normálisan nézel ki, azért, mert szemüveges lettem 3.-ban, mert F.B. ahelyett, hogy járjunk, azt kiabálta utánam, hogy a kurvaanyád. Persze, hogy nem tehetnek róla, és hogy én se tehettem arról, hogy amikor visszaéltem R szerelmével, amikor egy kis geci voltam V-vel, amikor megcsaltam R-t és M-t, akkor nem gondoltam erre. Ami jóvátehetetlen, azon nem akarok meaculpázni, de végre nincs szükségem arra, hogy használni akarják a testemet ahhoz, hogy használni tudjam a lelkem. Nem tudok már mit csinálni az elhibázott dolgokkal, akkor se, ha igazán fontosak voltak, a lelkiismeret furdalás terhére pedig most nincsen szükségem, így inkább csak örülnék ennek, akkor is, ha ez brutális önzés.
És az időt a gondolkodásra, ha nem (csak) rajtam múlt, márpedig ez valószínű, akkor köszönöm.
