Ma 3 gyönyörű fiút is láttam a metrón, és egy szolid bájosat is. Kíváncsi vagyok, hogy van-e reális esély arra, hogy egyszer úgy nézzek át az ikonon, mint egy görögkeleti. És hogy abban a pillanatban, amint ez sikerül, képes maradok-e az elemzésre. Nyilván nem, picsába. A férfiak mondjuk mostanában elég ikonszerűen viselkednek.
Olvasom Fáy zene- és az exit étteremkritikáit. Egyikhez se értek, teljesen lenyűgöznek, mintha helyes kis bennszülöttek orrkarikáit próbálgatnám a gyűrűsujjamra, vagy azoknak a kedves hosszúnyakú lányoknak a nyakkarikáin pergetném végig az ujjam, mint a kerítésen. Akik persze lehet, hogy nem helyesek és kedvesek, hanem vérkomoly kannibálok, tőlem aztán lehetnek, nem csak, hogy nem jönnék rá magamtól, de igazából nem is érdekel. Mondjuk csicseriborsó fasírt mentás joghurttal. Vagy hátszín zöldfűszeres kéregben sütve, párolt zöldségekkel. Több érvet követelnék a létezésük bizonyítására, mint Istenére. Az ár/érték arány meg sose jobb 7-nél. Drága és szar világban élünk, shálálá, milyen jó, hogy legalább a fiúk szépségesek, és hogy ilyen gördülékenyen írkálok totális faszságokról, ahelyett, hogy a holnapi fordítás zh-ra tanulnék.
