nincs máskor

És nem kellett volna megígérnem M-nak, hogy még egyszer, utoljára megpróbálok beszélni vele normálisan. Egyrészt szervezetem álom formájában már be is nyújtotta ellenvéleményét, másrészt tudom, hogy nem menne, mert egyszerűen nincs kedvem erre fecsérelni az erőm. El fogom hajtani, bármi is lesz, és ez cserbenhagyásos gázolás, mindenképp. Nem mellesleg nagy szemétség. Gyenge voltam, hát nem kéne ezt többé, se miatta, se miattam. A máskorról pedig nincs értelme morfondírozni, mert jelenleg nincs máskor, most most van, tudomásul vehetném.

upload: M elintézve.

tisztul

Jelen pillanatban, amikor itt ülök annak tudatában, hogy elmulasztottam a lehető legjobb pasit a M-ban, holott meg akart csókolni, és hogy L vagy idióta szűzkurvának tart, vagy barátságunkra tekintettel elnézően rálegyint, hogy érti a fene, tulajdonképpen feltűnően jól vagyok. Ha most rákérdezne valaki, hogy legyen-e olyan ez a nyár, ez az év, mint a tavalyi volt, azt mondanám, inkább ne. Az a sok faszság, a lányok, a felesleges flörtök felesleges férfiakkal, V és D, az egész, amire azt mondtam volna ezelőtt még 1 hónappal is, hogy jöjjön a replay, elvesztették a súlyúkat. A kapcsolatom M-val például, nem is a balhék voltak a legrosszabbak, hanem, hogy folyamatosan azon gondolkodtam, hol a hiba, mit kellene tennem, hogy hasonlítson az az egész két érett ember harmonikus szövetségére, hogy 0-24-es ügyelet volt az egész a kis privát pszichiátriámon és folyamatos kudarc, szembesülés azzal, hogy nem vagyok intelligens, tudatos ember. Mert a veszekedés, mint kommunikációs kísérlet csak akkor lehet elfogadható, ha havonta egyszer előjáték egy igazán nagy dugáshoz. Mennyire romboló volt az is, amit M-val csináltam, hogy nem tartottuk meg a szükségszerű távolságot, beszippantott minket a másik gravitációs mezője, és csak néztünk, mint a halacskák a szatyorban, mért nem marad bennünk semmi kézzel fogható, egyensúlyban tartható anyag meg gondolat. V az instant férfi, talán még az volt a legtermészetesebb, az a két-háromheti kölcsönös birtokháborítás. Az ilyen kis kalandok, vadidegenekkel, nem mennek, nem azért, mintha jó lennék, csak valószínű, hogy az se lenne igazán jó, meg se kívánnám igazán, hát akkor minek.
Ilyenekre nincs szükségem többé. Ezentúl inkább csak igyunk. (V, ő esetleg, erre alszom egyet.)
Annyi minden egyszerűen azért volt, mert B anno kijavított 14 éves koromban, hogy nem, te nem vagy még nő, te lány vagy, mert R azt mondta, hogy az enyémnél kisebb melleket szeretni, hogy nem a szépségemért szeretett belém, ez tény, és hogy ha elhagyna, másnak nem kellenék. Meg mert V általánosban azt mondta, amikor először kihúztam a szemem, hogy na, így egészen normálisan nézel ki, azért, mert szemüveges lettem 3.-ban, mert F.B. ahelyett, hogy járjunk, azt kiabálta utánam, hogy a kurvaanyád. Persze, hogy nem tehetnek róla, és hogy én se tehettem arról, hogy amikor visszaéltem R szerelmével, amikor egy kis geci voltam V-vel, amikor megcsaltam R-t és M-t, akkor nem gondoltam erre. Ami jóvátehetetlen, azon nem akarok meaculpázni, de végre nincs szükségem arra, hogy használni akarják a testemet ahhoz, hogy használni tudjam a lelkem. Nem tudok már mit csinálni az elhibázott dolgokkal, akkor se, ha igazán fontosak voltak, a lelkiismeret furdalás terhére pedig most nincsen szükségem, így inkább csak örülnék ennek, akkor is, ha ez brutális önzés.

És az időt a gondolkodásra, ha nem (csak) rajtam múlt, márpedig ez valószínű, akkor köszönöm.

Ástohria

Csak azt a hangsúlyt ne felejtsem el, ahogy ma délután a nő, aki a trolit vezette, bemondta, hogy ástohria. Furcsa, puha, raccsolós r betűvel, á-val, nem is sóhaj volt ez, valami lihegés vége, mintha éppen szeretkezett volna valakivel egy félig spanyol, félig francia nő. Lenyűgöző volt, még latinon is el-elmosolyodtam. Egyébként vészjósló nap volt a mai, régen voltam ennyire lent, aztán bementem a könyvtárba, hogy olvassak valami értelmes folyóiratot, ehelyett az áprilisi Marie Claire lett a program, Grecsó szentimentális cikke a megadó kurváról, akinek igazi vággyal kell fizetni, és egészen jó kedvem lett végül. Tulajdonképpen megvolt az azonosulási pont, elvégre hosszas provokáció után N is kimondta. Anya meglátogat jövő héten, és kérnem se kellett, kiirtja a fejemből annak az o-i buszmegállónak a bosch-i hangulatát, ahol nyár volt, és feliratok, hogy szavazz o. függetlenedésére. Én most az enyémre szavaznék, már elkeztem írni azt a verset, ami ezt dokumentálja, aminek nagyjából két hónap után tulajdonképpen ideje. Nem tudom, hogy segítene-e, ha mondjuk okkal liheghetném én is, hogy ástoria, nem tudom, hogy hiba-e, hogy ennek a lehetőségét kizártam. De muszáj. És hogy ez a napló mért létezik, ez immár nyilvánvaló tény: hogy legyen hol megölnöm R-t. Ez csak egy tetthely, és annak pont elég elhagyatott.

csicseriborsó

Ma 3 gyönyörű fiút is láttam a metrón, és egy szolid bájosat is. Kíváncsi vagyok, hogy van-e reális esély arra, hogy egyszer úgy nézzek át az ikonon, mint egy görögkeleti. És hogy abban a pillanatban, amint ez sikerül, képes maradok-e az elemzésre. Nyilván nem, picsába. A férfiak mondjuk mostanában elég ikonszerűen viselkednek.
Olvasom Fáy zene- és az exit étteremkritikáit. Egyikhez se értek, teljesen lenyűgöznek, mintha helyes kis bennszülöttek orrkarikáit próbálgatnám a gyűrűsujjamra, vagy azoknak a kedves hosszúnyakú lányoknak a nyakkarikáin pergetném végig az ujjam, mint a kerítésen. Akik persze lehet, hogy nem helyesek és kedvesek, hanem vérkomoly kannibálok, tőlem aztán lehetnek, nem csak, hogy nem jönnék rá magamtól, de igazából nem is érdekel. Mondjuk csicseriborsó fasírt mentás joghurttal. Vagy hátszín zöldfűszeres kéregben sütve, párolt zöldségekkel. Több érvet követelnék a létezésük bizonyítására, mint Istenére. Az ár/érték arány meg sose jobb 7-nél. Drága és szar világban élünk, shálálá, milyen jó, hogy legalább a fiúk szépségesek, és hogy ilyen gördülékenyen írkálok totális faszságokról, ahelyett, hogy a holnapi fordítás zh-ra tanulnék.

i'm off

Cigiztem a vonaton a szegecses miniszoknyámban, megbámultak a férfiak, és meglepődtem, tényleg, mennyire nem érdekelnek, se a testem, se a lelkem nem reagált. Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani ez a meglehetősen szokatlan állapot.
Ellenben zavarba ejtően sokat gondoltam ma R-ra, és amikor már kénytelen voltam dűlőre jutni, elképzeltem, ahogy megcsókol. És egyből minden világos lett: tényleg csak aggódom, legfeljebb kissé beteges mértékben.

Krasznaja Moszkva

Kimentünk T-re, J-nél és E-nél is voltunk megint, bent ültünk le, a Krasznaja Moszkva a csuklómon és a cigarettafüst összecsaptak az orrom alatt, a többiek pacalról (a nagyanyám a mosógépben mosta), körömpörköltről, őzgerincről és egyéb, számomra legalábbis közömbös dolgokról beszéltek. Tökmagot ettem, és arra gondoltam, hogy végül is, alattam is víz, felettem is, és ez döbbenetesen lekötött. Hálaazég, ilyesféle könnyed tavaszi kábultság van a fejemben, semmi fölöslegesen távozó energia, semmi akarás. Legfeljebb ennyi említésre méltó: egészen váratlan dolgokra vagyok féltékeny. Bár, erre most azt mondaná Cs, hogy a fenét váratlan. Ám az tény, hogy most egyszerűen minden nyolc napon belül gyógyuló.
És: vezettem vagy 80 km-t városon kívül. Még rosszul megy, de egyre kevésbé félek, és némiképp megvigasztalt, amikor a dózsa györgyön lenyomtam egy pofátlan mercis apucikisfiát, aki belémkötött. Majdnem két éves a jogsim, és lakott területen belül nem csak, hogy nem sírok már, de kifejezetten dinamikusan vezetek. Végül is, lehetne rosszabb is, és anya azt mondta, nyáron közúton is megtanít.

19 days

Ma délelőtt megkérdezte anya, hogy ki szívta ki a nyakam, és ez az jelentéktelen kis kérdés most nagyonis kapóra jött. A tegnap este leginkább egy mozgásszínház és valami testterápia (ha létezik ilyen jelenség) keverékének mondható. Á szülinapját ünnepeltük, J-vel összekacsintósat csocsóztam, valami egészen undorító kommersztől szédelegtem. A G-ban találkoztam V-vel, akivel ment a szokásos, és azonfelül, ez a lényeg: kicsit birkóztunk, a falhoz szorított, lefogta a kezeimet, és kérdezte, hogy feladod? Én még fickándoztam, mondtam, hogy azért se, neked, soha, közben megharapott, én nem tudtam őt, és végül csak kimondatta velem, hogy nyertél. Aztán valami logikai játékot játszatott velem, én nem találtam ki magamtól, ő korábban igen, kérdezte, hogy na, ugye okosabb vagyok. És ez tökéletes modellje volt M-mel való kapcsolatomnak. Hogy engem a férfiak legyőzni akarnak, fölém kerekedni, hogy veszélyben érzik a pozíciójukat, hát ez van. A dolgom most a pontos mérleg arról, hogy tulajdonképpen mennyire is vagyok én erős,
mennyire akarok erős lenni egy férfi mellett. Azt hiszem, sejtem a választ, és egyébként legalább olyan jó ilyesmiken gondolkodni, akkor is, ha egyre rosszabb színben tűnök fel, mint összemérni, hogy vajon a szelet érzem jobban, vagy az izomlázat négy nap biciklizás után, és mint a sör cigivel, B-vel és Á-val.
R-re egyébként sokat gondolok, nem csak a szombat esti akciója miatt, hanem úgy egyébként is, hogy neki is ilyesmire lenne szüksége, és hogy nem mondhatom meg, mert nem, és ettől megőrülök, pedig rendet akarok neked, kevesebb fanyar humort, önfeledtséget, mert szeretlek, értsd, ahogy akarod, kedves R. Mert jó rád gondolni, beszélni veled, megtalálni azt a papírt a jegyzeteim alatt, akkor is, ha másra nem vágyom. R, legyen jó neked.
Ja és V-nek is meg kéne mondanom, hogy nagyon szeretem, hogy hálás vagyok, mert annyi kérdést köszönhetek neki, és azt is megkérdezném, hogy nem baj-e, hogy nem szerettem belé, remélem nem.
Az Elcserélt életek 140 percéből cirka 120-at végigsírtam tegnap előtt, érzelmileg kissé labilis vagyok, és ezt se bánom, mert ez szép és leginkább ez kell. Kezdek átmenni idiótába, és ha már így esett, akkor legvégül ennek örüljünk: 19 napja szabad vagyok. Szabad. 19. Napja. Én. Ejjj.