Együttérző a világ, tegnapelőtt, amikor igencsak kétes állapotban (nem tudtam eldönteni, hogy most másnapos vagyok-e, vagy csak kialvatlan és félig-meddig beteg) mantráztam a metrón, hogy nem, ezt a rohadt vonatot most nem késem le, igenis kibékültem a vonatokkal, a vonatok jók, na akkor csupa olyan nő sodródott körém, akik nálam sokkal inkább segítségre szorulnak. Kezdve vele, aki épphogy elérte a kocsit, felpattant, kérdezte, hogy ez akkor most Újpest felé megy-e, egyébként jaj, ne haragudjak, ez a stressz, és egészében, úgy tűnt, mintha valami sokkal nagyobb, például, gyászról próbálná elterelni a figyelmét néhány téves metróval, mert azt mondta, hogy mint a kávét, naponta mostanában többször is fogyasztja őket. A vonaton meg egy házaspár ült sréhen szemben velem, beteges lelkesedéssel végaszavaztak egymásra gyerekkérdésben, igen, kell a nyelvvizsga a mai világban, a gyerek a suliban azért nem tanul, mert ő hülye (vagy az iskola, nem értettem pontosan), olykor egészen hatásvadászak voltak, költői kérdések, álellentétek, rafinált kis retorika. Aztán felszállt egy másik pár, az első nő eléjük szaladt a vagon ajtajáig, egészen királynői gesztussal (ez egyébként meglepett, mert láthatóan mindig alulmaradt a férjével szemben) vezette a helyükhöz az újakat, látszott, hogy úgy belakta azt a négy széket, mint valami tróntermet, nekem ez utoljára úgy 10 évesen sikerülhetett. Most már négyen beszéltek, mint a gyerekekől, és utólag úgy ítélem, én az öröklött társadalmi/családi komplexusaim miatt gondoltam arra, amire, de megnyugtatott, hogy legyen jobb vagy rosszabb, de eddig azért még van pár év.
Estére minden kétséget kizáróan kiderült, hogy másnapos vagyok, de ez akkor már annyira nem számított, mert átmentem D-be, Ludmillára, és utána könnyedén berúgtam Á-val és N-nel, többek között. F-nek még sajnáltattam magam kicsit a vonaton, hogy nem értem mért szarakodunk, legfőként pedig, hogy az egész helyzet méltatlanságát sikerült demonstrálnom azzal, hogy hazudtam M-nek. F egyszerűen édes volt, azon elméletem ellenére, hogy engem ütni kell, ha hülye vagyok, és egyébként is, az elvárható maximális kegyetlenséget ide nekem azonnal, csak megölelgetett, mondta, hogy nembajnincsbajszeretünk, és azt hiszem nagyon jól tette. Utána egy rabbi elméletéről beszélgettünk (elfelejtettem a nevét), aki a János evangélium prológusával definiálta a zsidó és keresztény vallás közti különbséget. Jó volt az este, nem bírtam az első vonattal hazamenni, úgyhogy D-nál aludtam, legalább 3 helyen a kb. 5 óra alatt, ja és isteni krumplisalátát ettünk, úgyhogy szerelmes vagyok D mamájába, még akkor is, ha felébresztettek miatta. Reggel (11:30 körül) kierőszakoltam a szolidan másnapos félig alvó Cs-ből, hol az állomás (nem ott volt), és mikor végre odaértem belefutottam G-be. Úgy szeretem már ezt is, a sűrű itthonlétet, ezt a várost, amit az elmúlt félév már-már alig befogadható havi dózisokká koncentrált.
Ja ésés, tegnap meg akart hívni egy srác valamire, de most tényleg, annyira kedves ez, az ember, aki dnb közben vonzónak talál, hát nem hittem, hogy ilyen alfaj egyáltalán létezik, it's an omen now.
