2009. június 8., hétfő
special thanks to barney
Egyre többször mondok mostanában olyanokat, hogy a kurva anyád, és egyre szelídebb vagyok. L. ma felvilágosított, fenét akarok én igazán dugni, én azt akarom, hogy folyassák utánam a nyálam, hogy teperjenek értem, aztán nagy kegyesen beadhassam a derekam. Aki igazán dugni akar, azt nem érdekli, hogy tárgyként kezelik, ráadásul ahogy a gumit, úgy egy faszt/pinát se használsz kétszer, mert beteg leszel, kötődni kezdesz és amúgy is minek, tehát, a vágy szép, hosszantartó, pusztán szexre épülő pajtiságra abszolút irreális. Amit én nyers szexnek képzeltem, az macskaegérjáték volt, felesleges körök futkosása, szkanderparti, végtelen, beteges flört. L. életében nem mondott még ilyen okosat. Hm, Barneynak igaza van: to be a single, it's not like being in a candy store, it's a lawless, post-apocalyptic wasteland. Istenem, annyira jó, hogy a barátaim ilyen szépek, okosak, és meglepően jártasak a kúrás lélektanában (ja, paradox, akárcsak az én elképzeléseim a szexről, ahogy L. ezt egy roppant szemléletes, intim testrészekkel teli párhuzammal illusztrálta az ervinben tízezer decibellel). Kíváncsi vagyok, hányszor fog még kiderülni életem (na jó, az elkövetkezendő 3 hónap) során, hogy a hozzáállásom valamihez totális infantilizmus. Viszont jól néztem ki ma, vékony voltam és 180 centis, legalább.