Nos, összefoglaló ezen blog egyetlen témájáról, a szerelmi életemről. Z, akit az elmúlt 4 évben egyetlen egyszer láttam (s a találka végén megírta, hogy jófejek a barátaim, kivéve az egyiket, aki tenyérbemászó) meghívott valami rokona esküvőjére. D. e-mailben házicicának vagy mi a fasznak nevezett, s deus exmachinának nyilvánította, hogy a város legfurább kocsmájában ittam egy elég fura időpontban, csakúgy, mint ő. Nem nagyon értem, mért történik velem mindez, talán a gyászos módon egyre inkább rám jellemző vulgaritást három műszakban kéne űznöm, az megmentene.
Sz-szel tegnap csókolóztunk, kellemes volt, leszámítva, hogy szúrt a borostája, és hogy a barátaim az egészet végignézték/felvették/lefotózták/lefestették. Egyetlen hátulütője van a dolognak: kénytelen vagyok kerülni most egy ideig, mert nem tudom min problémáznék szívesebben, hogy nem keres, mert ennyire érdektelen vagyok (kizárólag női hiúság), vagy keres, és akkor gondolkodhatnék, hogy rázzam le kedvesen (a valódi belső szükséglet). Jó volt azért, csak jó volna megtanulni lazán kezelni, és akkor nem volna ez a teljesen beteg dilemma. Anyám persze a fiúkat félti, nem engem, ez igazán jeles minősítés tőle.
