2009. február 8., vasárnap

hátra

A test ellenállását milyen könnyű megtörni, pár mozdulat és már engedelmességre szorítottad. Nem biztos, hogy erre a tapasztalatra szükségem volt. (Nyilván, ehhez a mondathoz máris elengedhetetlen volt az az este.) M illatát még érzem a kezemen, pedig semmi köze ehhez az egészhez. A hímpor, nevezd szárnynak, ráfekszik a szélre. Ennyit erről, én meg jó leszek. Én, mármint az a félig üres halmaz, amit sikerült az elmúlt másfél héttel ilyen szégyenletesre redukálnom. Azt képzeltem, elmagyaráznom József atyának, mennyire dühít, hogy a kereszténység nem áll szóba a testtel. Pedig milyen jogos. A fontosabbakról ne is beszéljünk, ne is, ne is, te meg, aki annyira, te, felejts, felejts, felejts el.