az elsődleges védelmi vonal

Felhívtam Á-t, hogy. A távolság elmaszatolja a reakciókat, meg az első kemény, tömör hó feletti örömöt. A kapcsolataimba észrevétlenül belopakodik a latolgatás. Hogy egyébként nem odi et amo van, hanem a latolgatás és az evidencia közötti út oda és vissza, és hogy semmi nem fog velem történni többé, csak ez a fel s alá. Hogy nincs különbség a visszavonhatatlan és komplementere között.
Hogy ezeket a sorokat nem én írtam, hanem az a furcsa lény, akivé akkor keveredtünk, és hogy ez most (még csak nem is a lény, csak ez a pár sok) a legjobb, ami ma, 2:15-kor, fejem felett a lassan szilárd rétegekké kövülő hóval és tetővel, történhet.
Vert hadam csonthalmain győzedelmi ének, kemény, első hó.
Örülne-e ha.

jó este

elbőgtem magam az eléggé elbaszott californication című sorozaton. ahogy számolja a sellőket az apa a lányának meg magának a telefonban. olyan egyedül vagyok. van a srác, akit szeretek, meg minden egyéb körülöttem, amit szintén, és közben olyan, mintha a gangon túl kezdődne a tenger, ami elválaszt mindentől. hogy lehet, hogy meghalt, de azért ezt ennek köszönhetem, és ez a távolság az egyik legjobb dolog az életemben. és jó néha úgy tenni, mintha ez nem lenne igaz, mintha tényleg csak egy helyiértéke lenne a hiánynak, ahogy azt megpróbálták belémnevelni, és sírni kicsit, könnyen és feleslegesen, ezen a szaron.

hol nyomasztó, hol felszabadító, hogy van az életemben egy ember, akihez bárhogyan viszonyulok, érek hozzá, gondolkodom róla, eddig egyértelműen konstansnak bizonyult. nem az ember, hanem, mint egy alakzat, a jelenlét egy ilyen alakzata. most inkább nyomasztó.

aztán meg a másik, hogy nem akarok elmenni most. itt feküdni, bámulni a tévét, olvasni a kanapén, sört inni és lefeküdni valakivel egyértelműen vonzóbb, mint ezek bármilyen kombinációja másutt. de egyszerűen karban kell tartani a helyeket, hogy ezek a cselekvések nagyjából hasonlót jelentsenek minden fontos élettérben. táplálnom kellene a másik két teret is, mert az enyémek, és ha azok kicsúsznak a kezeim közül, akkor ez is. azért némi haladék, az ér.

lefekszem, várom, hogy mellém feküdjenek. semmi. vannak itt a város, meg most már a világ különböző pontjain, akikkel nem bánnám. hogy ez a nem bánnám, ez felülír mindent.

hogy ez szar írás ne szociális, hanem ösztönös és esszenciális tevékenység legyen egy kibaszott irreális előzménytelen pillanatig.

hallgatok valami nyomorék johnny casht és olyan funkcióim léptek működésbe, amelyeket nem hagynék nyilvánosság előtt, bár jobbára akkor se tettem, amikor. irreális lényeket akarok magam mellé, olyan akarok lenni, mint egy állat, tényleg megosztanék mindent egy fél órára, csak aztán szublimáljunk el. volt egy kérdés, amire éjszaka á smsben válaszolt, és valójában bármikor máskor megkívánnám ezért. legyen a cash végére bármikor, ne gondoljak arra az inas testre, amire igazából nem is gondolok, de egy hajszál választ el tőle, ne gondoljak arra a hajszálra se.
megígérem magamnak, h többet nem utalok senkire, akiről el tudom képzelni, h a sznob barátaim keresőkérdésnek használják.
ha annyi energiát lennék képes valakire áldozni, csak, h megbasszam/on, mint m, hát akkor ezt kölcsönadnám inkább valakinek. pá, én, meg az a valaki, akinek most a kezemhez tapad a stílusa.
ja még: nem tudok mit kezdeni azzal, hogy olyasvalakivel lakom együtt, aki egészségesnek tart, és lehet, hogy még izgalmasnak is, azt hiszem emiatt nem tudom most talán hiteltelenül ám roppant kellemes módon utálni magam kicsit. az is baj, hogy csak akkor tudom őszintén utálni magam, amikor jól vagyok, ilyenkor nem lehet nem arra gondolni, hogy esszenciálisan és nyelvileg is kamu ez az egész.
és még az is, hogy köszi neked, aki azt mondtad, hogy menjek már a kamaszos kérdésemmel, ebben most megpróbálom megtartani magam.

közérdekű közlemény

például előfordulhat, hogy szerencsétlen vagyok, és hagytam, hogy valami megjelenítse velem kapcsolatban ezt a blogot, és akkor valaki megtalálta, persze, csak akkor kérdés, ha az a valaki fontos, bár bizonyára beírta volna hogy a kurvaanyámat, esetleg lehet, hogy csak tapintatos volt, de akkor is: szeretlek, de húzz el innen. esetleg pont azért.