az elsődleges védelmi vonal

Felhívtam Á-t, hogy. A távolság elmaszatolja a reakciókat, meg az első kemény, tömör hó feletti örömöt. A kapcsolataimba észrevétlenül belopakodik a latolgatás. Hogy egyébként nem odi et amo van, hanem a latolgatás és az evidencia közötti út oda és vissza, és hogy semmi nem fog velem történni többé, csak ez a fel s alá. Hogy nincs különbség a visszavonhatatlan és komplementere között.
Hogy ezeket a sorokat nem én írtam, hanem az a furcsa lény, akivé akkor keveredtünk, és hogy ez most (még csak nem is a lény, csak ez a pár sok) a legjobb, ami ma, 2:15-kor, fejem felett a lassan szilárd rétegekké kövülő hóval és tetővel, történhet.
Vert hadam csonthalmain győzedelmi ének, kemény, első hó.
Örülne-e ha.