hallgatok valami nyomorék johnny casht és olyan funkcióim léptek működésbe, amelyeket nem hagynék nyilvánosság előtt, bár jobbára akkor se tettem, amikor. irreális lényeket akarok magam mellé, olyan akarok lenni, mint egy állat, tényleg megosztanék mindent egy fél órára, csak aztán szublimáljunk el. volt egy kérdés, amire éjszaka á smsben válaszolt, és valójában bármikor máskor megkívánnám ezért. legyen a cash végére bármikor, ne gondoljak arra az inas testre, amire igazából nem is gondolok, de egy hajszál választ el tőle, ne gondoljak arra a hajszálra se.
megígérem magamnak, h többet nem utalok senkire, akiről el tudom képzelni, h a sznob barátaim keresőkérdésnek használják.
ha annyi energiát lennék képes valakire áldozni, csak, h megbasszam/on, mint m, hát akkor ezt kölcsönadnám inkább valakinek. pá, én, meg az a valaki, akinek most a kezemhez tapad a stílusa.
ja még: nem tudok mit kezdeni azzal, hogy olyasvalakivel lakom együtt, aki egészségesnek tart, és lehet, hogy még izgalmasnak is, azt hiszem emiatt nem tudom most talán hiteltelenül ám roppant kellemes módon utálni magam kicsit. az is baj, hogy csak akkor tudom őszintén utálni magam, amikor jól vagyok, ilyenkor nem lehet nem arra gondolni, hogy esszenciálisan és nyelvileg is kamu ez az egész.
és még az is, hogy köszi neked, aki azt mondtad, hogy menjek már a kamaszos kérdésemmel, ebben most megpróbálom megtartani magam.

közérdekű közlemény

például előfordulhat, hogy szerencsétlen vagyok, és hagytam, hogy valami megjelenítse velem kapcsolatban ezt a blogot, és akkor valaki megtalálta, persze, csak akkor kérdés, ha az a valaki fontos, bár bizonyára beírta volna hogy a kurvaanyámat, esetleg lehet, hogy csak tapintatos volt, de akkor is: szeretlek, de húzz el innen. esetleg pont azért.