tökéletesen úgy viselkedtem mint egy elcseszett idióta szép fehér ingben olyan zöld nyakkendőben amit a fiúk szívesen a nyakadon hagynak ha lefekszel velük különösen ha kemény vagy, és megcsinálod mondjuk azzal az emberrel a földalattin lelógott a kopasz fej széléről a fehér haj mint valami függöny, most holnap rosszul leszek a függönyömtől és végig azon gonbdolkoztam, hogy le tudnék-e vele feküdni, mert az már valami, mit kell ahhoz kikapcsolni eleve mért egyetlen napra sűrűsödnek össze a boschivá csúnyult emberek, mindenki csúnya volt a villamoson és én féltem hogy egyrészt széttépnek másrészt a sofőr nem nyitja ki többet az ajtót ( amúgyis milyen lehet villamosvezetőnek lenni, hova lehet tenni, melyik testrészre lehet rárajzolni azt a feszültséget hogy ez egy villamos kibaszottul sietni kéne, hogy elérjük a mester utcát, a rákóczi teret a blahát a nyugatit a margitszigett amit ráadásul nem is lehet, de mégse, nincs hova sietni, mert át kellett állítani a belső órát a még 3 megálló és ott vagyokról a még 5,5 óra és ott vagyokra) szóval ha ez a sofőr akiről eleve elképzelhetetlen, hogy nem robban szét a feje az első munkanapon szóval ő egyszerűen nem nyitja ki többet azt a kurva ajtót ami mindig bekapja a táskámat és akkor nekem ott kell maradni és újrakezdeni a civilizációt azokkal a lényekkel, akik ma undorítóak voltak, együtt kell vizelnem meg ennem velük meg a villamos egyik végében gyárat alapítani a másikban meg hivatalosan találkozni és tárgyalni velük és lefeküdni velük hogy szaporodjunk aztán megszülni a kölyköt ott az átlátszó ablaknál, hogy mindenki lássa a magzatburkot na mindig ettől félek a forgóajtóknál is a lepkéktől nem tudom mért kezdtem el a félni, mert jól állt, hogy lepke és egzotikus vagy megfogtam az undorító szárnyukat egyszer de az biztos hogy gyűlölöm őket olyan lehet hozzájuk érni mint lefeküdni a függönyfejű és irdatlan hasú férfivel, akiről nem tudtam nem azt gondolni, hogy amint lelépek a metróról kifolyik a bele és ömlik utánam és a corvinusig kísér mint valami elbaszott vöröstenger, bejön velem tankutra és ma elaludtam, és meglepett hogy nem ér a szám széléig a férfi belseje, a szám szélig vagy egy kicsivel beljebb inkább egy kicsivel beljebb