vers helyett mert abból elég

Én olyan szerencsés vagyok. Anya azt mondta, hogy nekem még ez is sikerülni fog, mert fog és kész, L azt mondta sok fiú lefeküdne velem, F azt mondta hogy lehet, hogy nem vagyok szép, de tudok nevetni és jó velem, és folyton ez jár a fejemben, szerencsés vagyok, szerencsés én, és nem csak ez van a fejemben, hanem sok-sok víz, aminek nem ártana kifolyni már a szemeimen, mert megfulladok, sírni kell, akár szerencsés vagyok akár nem, leszarom, igyekszem leszarni egy kicsit a hálát, de le én.

Na jó, fontos leszögezni egy valamit (főképp azért, hogy ha ezt fél év múlva visszaolvasom, nem véljem úgy, hogy ez az időszak lebegés volt végre szabadjára engedett egóm kis felhőjében): tudom, hogy ez most rossz, és hogy helyre kell tennem magam hamarost. De mondjuk ez a nyár, ez még kell. Áll az alku?

break it off

Ahelyett, hogy ....., Quentin Tarantino interjúját bámultam valami angol csatornán. A melodrámáról volt szó, azt mondta, hogy az angol nyelv szerinte alkalmatlan az extrém érzelmek kifejezésére, bezzeg a spanyol stb. Eltekintve attól, hogy elég nagy kliséhalmaz volt az nekem egy szombat estére, hát tény, hogy én például tudtam volna cifrákat mondani. Elvégre nem értem, mért van az, hogy hiába mondom, hogy hívj fel x-ig, nem, felhív x+90 perckor. Nem vettem fel. Kellemes hisztis kis picsának lenni, ilyet talán még sose tettem, valószínűleg, mert csak olyanok hívását vártam, akiket szerettem is. Pápá G, köszönöm a részvételt.

ismét elbasztam nagyjából 1 hetet az életemből. de csak javulok, mert ez már nem 1,5 hónap volt.

a kedves régi lány

Néha eszembe jut. Olvasgatom, tudom, mit csinál, hát a kisváros ilyen. Egyetlen dolgot nem értek. Kit akar még mindig beelőzni, legyőzni, lesajnálni? Ebben az egész rohadt életben ki a faszt érdemes egyáltalán lenyomni? Senkit. Magadat legfeljebb. Gyönyörű kis Don Quijote, hát mikor hagyod már abba.

azerbajdzsán

Azért eszembe jut, amikor ott és akkor ő volt a győztes, én pedig a győztessel voltam, és láttam, hogy a lányok nem értik, hogy egy ilyen szép tehetséges fiú hogyhogy pont velem, a butácska kis libával van, és mért van az, hogy láthatóan nem is tud másra figyelni. Amíg nem akart egy szépséges tehetséges fiú sem, addig nagy nagy tévedésben éltem velük kapcsolatban. Nagyjából annyit sejtettem, mint mondjuk Azerbajdzsánról. Vajon milyen nyelven beszélnek ott egyáltalán bazd? Azeriül? (Valószínűsíthető, mivel nem húzta alá ezt a szót a helyesírás ellenőrző.) És hogy van azeriül, hogy nem? Na, jelenleg ennyit tudok a gyönyörűséges kis fiúcskákról. Olyan közepesen vagyok, nem jó, de inkább, mint rossz. Pedig valamikor máskor belé tudnék szeretni. Asszem, erről a máskorról már értekeztem.

jelen

Kivételesen sikerült azt tennem, amit kell. Most már (még?) R-nek is azt mondanám, hogy nem. Nemnemnem. Szóval, tanultam egy új szót. Pedig közben a száját néztem, ami, lássuk be gyönyörű. Torold meg, énekelném, rosszul. :)

virágos

Most szeretnék egoista faszságokat írni ide. Szeretném, ha Cs nem kérdezne rá. Mondom, hogy nem fáj. Fáj. Nem fáj. Fáj. Nem fáj. Mindenesetre szívesen letépkedném erre az ütemre a testrészeit, vagy a sajátjaimat, mintha csak szép, lapos szirmú kis margaréták lennénk.

save me from ( )

Hogy ma pont úgy kellett volna csak még egy egészen kicsi a síráshoz, mint tegnap az orgazmushoz, hogy ez most, amikor leírom, félig panasz, félig hála, hogy megint, hogy az istenit már az istenit az istenit az istenit

csillogó gondot ringatok

Radnóti hangulat, ilyen se volt még soha. A tegnap estére amen, jókor jött. Már majdnem gyengéd voltam. (Anya most bejött, és azt mondta, hogy nagyon szép a szempillám.) És végül is már tudom, milyen a behajtani tilos tábla, és mit jelentenek a cuki fehér nyilak kék alapon.

,,apám azt mondta fasz vagyok"

Hát kissé megakasztottam tökéletes tisztulási folyamatomat. ,,Bazmeg."